Az idei Giro d'Italia úgy alakult hogy az első két szakasz egy hétvége két napjára esett és Velencében és Trieste-ben volt. Ezen felbuzdulva haverommal úgy döntöttünk hogy ellátogatunk erre a két napra. Éjszakai busszal mentünk, az EuroLines 3 héttel előre lefoglalt járatával. Én nagyon nem szeretek busszal menni, elég kényelmetlen, a vonat sokkal jobb, de az EuroNight-ra már nem kaptunk olcsó jegyet még jó előre sem sajnos.

Hajnalban érkeztünk Velencébe, a délután 3-as rajtíg igen sok idő volt. De a nem túl olcsó viszont drága tömegközlekedést (busz, komp) így megspórolva gyalog felfedezve Velencét elsétáltunk a Lido felőli parkhoz, ahonnan a komp Lido-ra nem 6 hanem 2 euro. Útközben szintén nem túl olcsó de iszonyat finom cappuchinok és fagylaltok estek áldozatainkkul.

A Lido eléggé szezon előtti arcával fogadott minket, a strand "nem volt megcsinálva" még, vagyis természetes (alga, vízinövény) és természetellenes (rozsdás kipufogó) hulladék csúnyította a homokos tengerpartot.

A verseny viszont nagyon "meg volt csinálva", a felhajtás és a színvonal is igen nagy volt. Cavendish és csapatának győzelme vegyes fogadtatásban részesült részünkről :), de a verseny nagyon jó volt a helyszínen, és még az Eurosport képernyőjén is feltűntem 1-2 pillanatra :)

Mindössze 10 eurotól való búcsúzással a szervezők jóvoltából pedíg olyan souvenir csomaghoz lehetett jutni (és jutottunk is), ami egy pólót (nem gagyi), hűtőmágneseket, egy baseball sapkát, egy szilikon karkötőt, egy vékony hátitáskát és egy "rendszámot" tartalmazott! Ilyesmi lehetne minden sporteseményen :)

Este pizzáztunk meg hasonlók, rácáfoltunk azon feltételezésünkra hogy Velencében csak méregdrágán lehet pizzázni, 32 centis pizzáért étteremben 5,50-et fizettünk egy kis mellékutcában. De a Canal Grande-n ennek a kétszerese is nagyon jó árnak számít.

Szállás helyett úgy gondoltuk hogy jó lesz a valamivel éjfél után induló utolsó Trieste-i vonaton aludnunk, hát ez még jobban sült el mint gondoltuk. Ugyanis a 2 órásnak tervezett útból négy órás lett lévén hogy a vonat csak egy félútón lévő kisvárosíg ment, onnan pedíg egy iszonyatosan lassu busszal mentünk összesen 4-en. Így középen a folyosón mind a 4-en elfértünk (az egyik szolgálatban lévő rendőr volt, ő előrször nem akart a földön feküdni, de aztán beadta a derekát és sapkájával a hasán pihent. :)

Amikor megérkeztünk még mindíg nagyon korán volt meg sötét is, így a rendkívül tiszta és biztonságos Trieste-i pályaudvaron folytattuk energiaszerző tevékenységünket amíg a reggeli első vonatra való felszállásra figyelmeztető hangosbemondó fel nem ébresztett.

A Trieste-i nap elég hasonlóan telt a Velenceihez, délelőtt a város felfedezése, délután a verseny. Elég jó helyet sikerült kifogni a nagy tömegben, egy kivetítőt is jól láttunk és a céltól sem voltunk messze, az is jól látszott. Nagy volt az öröm, az olaszok egyik kedvence (és az enyém), Pettachi nyerte a mezőnyhajrát. Ezt (is) pizzával ünnepeltük a rengeteg szóróajándék (pl. 4 baseball sapka) bezsebelése valamint kb. 1 liter "kóstoló" ice tea elfogyasztása után. Trieste-ben az árak sokkal barátságosabbak voltak, csak éppen vasárnap lévén alíg volt valami nyitva.

Este már csak a busz várása valamint egy ottfelejtett (tényleg nem loptuk!) 10 méter hosszú La gazzetta dello Sport reklám elcsomagolása volt a feladat. Azóta lenn áll a pincében, nem csináltam vele semmit.